[Observer]
„Ma este húsz évvel ezelőtt, napnyugta körül álarcos fegyveresek közeledtek Bentalha falujához, Algéria fővárosának, Algírnak a peremén. Csendben behatoltak, feketébe öltözve és csuklyát viselve, hogy elrejtsék személyazonosságukat, és mindenkit meggyilkoltak, akivel csak találkoztak. Fegyverekkel, késekkel és machetékkel mészárolták le a fegyverteleneket. A szörnyű mészárlás, amely közel 10 órán át tartott.”
„Hajnalra nyilvánvalóvá vált a mészárlás mértéke. A halottak pontos számában soha nem sikerült megegyezni, de a legjobb becslések szerint a lemészárolt áldozatok száma északra, 400-ra tehető – sokan közülük nők, gyerekek és idősek. Bentalha körülbelül egyötöde volt halott, sok áldozatot rituális módon mészároltak le, sőt lefejezték őket. Néhány nőt megerőszakoltak, mielőtt lemészárolták volna, a csecsemőket pedig halálra verték a falakhoz.”
„A bentalhai mészárlás borzalma rövid időre megragadta a világ figyelmét – a „Bentalha Madonnája” néven kikiáltott ikonikus fotó, amelyen egy helyi nő felfedezi családja halottait, díjakat nyert -, de ez hamarosan elhalványult. Öt évvel Algéria szörnyű polgárháborúja után a mészárlások annyira mindennapossá váltak, hogy nehéz volt nyomon követni őket. Kevesebb mint egy hónappal Bentalha előtt, az alig néhány kilométerrel arrébb fekvő Rais faluban titokzatos, álarcos mészárosok civilek százait gyilkolták meg hasonló módon.”
„Miközben a civilek lemészárlása lehangolóan rutinszerűvé vált az algériai katonai rezsim és az iszlamista lázadók közötti elkeseredett harcban, 1997-ben tetőzött, és Bentalha ritka példa volt, ami külföldön is figyelmet kapott, futólag. Az igazság az, hogy Algéria testvérgyilkossága soha nem kapott sok nyugati sajtót Franciaországon kívül, ami az ország gyarmati múltjának és a jelentős algériai diaszpórának köszönhető. Bár az Algériát 1992-től kezdődően éveken át sújtó polgárháború halálos áldozatainak száma mintegy 200 000, többségében civil áldozatot követelt, a véres konfliktus csupán töredéke volt annak a nyugati médiafigyelemnek, amelyet az ezzel párhuzamosan zajló boszniai háború kapott, amely feleannyi embert ölt meg.”
„Az újságírókkal szemben igazságosnak kell lenni, az algériai junta nem akarta, hogy külföldiek vizsgálják meg, mi történik az országban, és amikor a bentalhai mészárlásért a felelősséget a Fegyveres Iszlám Csoport, a hírhedt GIA, a világ legvérszomjasabb dzsihadista bandája vállalta magára a kilencvenes évek közepén, nem sok nyugati ember volt hajlandó mélyebbre ásni – különösen, amikor az algériai polgárháború mindkét oldala nem törődött a nem kívánt kérdéseket feltevő újságírók védelmével.”
„Ennek ellenére hamarosan elterjedt a suttogás, hogy a bentalhai mészárlás nem egészen az volt, aminek látszott. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a falutól alig pár száz méterre volt egy katonai őrhely, plusz egy csendőrségi állomás alig egy mérföldnyire, de a biztonsági erők nem reagáltak a mészárlásra, pedig az közel tíz órán át tartott. Az elképzelés, hogy az algériai biztonsági erők szemet hunytak a mészárlás felett, a külföldiek számára talán erőltetettnek hangzik, sok algériai számára azonban mélységesen hihető.”
„A polgárháború kezdetétől fogva a katonai junta keményvonalas, „kiirtóként” ismert tagjai a „rosszabb az jobb” megközelítést alkalmazták az iszlamista lázadás elleni küzdelemben. Miután 1992 elején törölték a demokratikus választásokat, mivel azok az iszlamistákat juttatták volna hatalomra, a vezető tábornokok örömmel látták, hogy ellenségeik tovább radikalizálódnak. Tudták, hogy a politikai iszlám vonzerejét úgy lehet a legbiztosabban aláásni, ha azt mészárlással és vérengzéssel hozzák összefüggésbe. A rezsim titkosrendőrsége, a rettegett DRS vezetésével Algír titkos kampányba kezdett, hogy belülről győzzék le a radikálisokat.”
„A junta szerencséjére rengeteg dzsihadista volt, akik szívesen gyilkoltak az iszlám nevében, köztük néhány ezer algériai, akik nemrég tértek vissza Afganisztánból, ahol számos muszlim országból származó mudzsahedinekkel együtt harcoltak a szovjetek ellen. Így született meg a GIA, amely gyorsan hírnevet szerzett magának a saját érdekében történő mészárlásról. A bentalhai mészárlás idejére a GIA hadat üzent minden algériai ellen – ne feledjük, hogy az ország szinte teljes egészében muszlim -, aki nem támogatta őket. Ez a vérszomjas, ártatlan civilek ellen irányuló radikalizmus volt az, ami miatt az Al-Kaida 1997 elején visszavonta a csoporttól a támogatását.”
„A kételyek azzal kapcsolatban, hogy mi történt valójában Bentalhában, 2000-ben kristályosodtak ki, amikor Nasrallah Yous, a mészárlás egyik túlélője megjelentetett egy könyvet Franciaországban Qui a tué à Bentalha? (Ki ölte meg Bentalhát?) címmel, amely szétcincálta a junta beszámolóját a történtekről. Az Algériában betiltott könyv meggyőzően bizonyította, hogy a rezsim összejátszott a falu mészárosaival”.
„Egy évvel később egy másik, Franciaországban megjelent könyv, a La sale guerre (A piszkos háború) lerántotta a leplet az 1990-es évekbeli, állítólag a GIA által elkövetett mészárlásokról. Szerzője, Habib Souaïdia, az algériai hadsereg altisztje, egy különleges egységnél szolgált, amely kellemetlen módszerekkel harcolt a lázadók ellen, többek között iszlamistának álcázva magát, hogy a közvéleményt ellenük fordítsa. Bár rengeteg valódi GIA-sejt terrorizálta Algériát, a „gerillabandák” egy része valójában a junta ügynökei voltak.”
„Két évvel ezután egy másik, Franciaországban megjelent bennfentes beszámoló végre elmondta a szörnyű igazságot Algéria rémálmáról. A Mohamed Samraoui, a DRS egykori alezredese által írt Chronique des années de sang (A vér éveinek krónikája) című könyv a kellemetlen kirakós darabkáit rakja rendbe. Samraoui 1996-ban disszidált, miközben hazája németországi katonai attaséjaként szolgált, miután megtagadta a junta parancsát, hogy szervezze meg az algériai emigránsok meggyilkolását Európában, és első kézből tanúja volt a GIA születésének.”
„Samraoui részletes beszámolója megdöbbentő, amely bemutatja a DRS beszivárgását a GIA-ba a csoport születésétől kezdve; a GIA több vezető emírje a valóságban DRS-ügynök volt, és a dzsihadisták titokban a junta kívánságait szolgálták – bár a terroristák közül kevesen tudtak erről. „A GIA az algériai biztonsági szolgálatok alkotása” – fogalmazta meg tömören Samraoui, amit látott.”
„A rezsim ezzel bátorította a GIA legradikálisabb elemeit, és a csoportot esztelen gyilkosságokra és mészárlásokra ösztönözte. Így a „kiirtók” és a GIA szakállas őrültjei inkább voltak titkos partnerek, mint ellenségek.”
„Mi történt tehát valójában Bentalhában? A legjobb esetben az algériai junta hagyta, hogy a dzsihadista gyilkosok lemészároljanak egy falu nagy részét, hogy lejárassák az iszlamistákat. Legrosszabb esetben a GIA-nak álcázott algériai biztonsági erők maguk végezték a piszkos munkát. A teljes igazság talán soha nem derül ki. Sok szemtanú és résztvevő meghalt vagy eltűnt. Ráadásul a junta, annak érdekében, hogy a csúnya múltat maga mögött hagyja, 2006-ban amnesztiát ajánlott a volt gerilláknak.”
„Mindez azt jelenti, hogy Bentalha és több tucat más algériai város túlélői, akik az 1990-es években tanúi voltak a mészárlásoknak, a családjuk gyilkosai mellett élhetnek, akik büntetlenül megúszták. Jelenleg le pouvoirban senki sem akarja újranyitni az ilyen sötét bűntényeket, és úgy tűnik, Washingtonban sem akar senki nyomozni. 9/11 óta az algériai junta nagyon együttműködő partner Amerika globális terrorizmus elleni háborújában. Elvégre senki a világon nem képes hatékonyabban megölni a dzsihadistákat, mint a DRS, és Algír teljesen boldog volt, hogy a megdöbbentő emberi jogi helyzetével kapcsolatos kínzó kérdések Washington segítségével eltűnnek.”
Forrás: Two Decades Later, Algeria Protects Mystery of Bentalha Massacre
