“Március 12-én, vasárnap a brit BBC2 televíziós csatorna levetítette Alan Little dokumentumfilmjét “Morális harc: a NATO háborúban” címmel. A műsor megsemmisítő bizonyítékokat tartalmazott arról, hogy a Clinton-kormányzat a szeparatista Koszovói Felszabadító Hadsereg (UCK) szponzorálásával ürügyet akart teremteni a szerbiai Milosevics-rezsim elleni hadüzenethez, majd ezt a döntést európai szövetségeseire erőltette. A dokumentumfilmben szereplő leleplezéseket a Sunday Times kísérő cikke is megerősítette.”
“Little őszinte interjúkat készített a koszovói konfliktus vezető szereplőivel, a leglényegesebbek közül a Madeline Albright amerikai külügyminiszterrel, James Rubin helyettes külügyminiszterrel, Richard Holbrooke amerikai megbízottal, William Walkerrel, az ENSZ ellenőrző missziójának vezetőjével és Hashim Thaci UCK-vezérrel. Ezeket sokan mások is kiegészítették.”
“A dokumentumfilm azt akarta elmagyarázni, hogy “a Milosevic iránti közös ellenségeskedés” hogyan tette “szövetségesekké egy árnyékos gerillabandát és a világ leghatalmasabb nemzeteit”.””
“Az 1995-ös boszniai háború óta az UCK, amely a koszovói albánok körében a belgrádi rendszerrel szembeni népi ellenérzéseket igyekezett kihasználni, azt a stratégiát követte, hogy terrorcselekményekkel destabilizálja a szerbiai Koszovó tartományt, abban a reményben, hogy az USA és a NATO beavatkozik. Szerb járőrökre csaptak le és rendőröket öltek meg.”
“”Bármilyen fegyveres akció, amelyet vállaltunk, megtorlást vonna maga után a civilek ellen” – magyarázta Thaci, az UCK vezetője. “Tudtuk, hogy ezzel rengeteg civil életét veszélyeztetjük”. Ennek a stratégiának az előnyeit Dug Gorani, egy, az UCK-hoz nem kötődő koszovói albán tárgyalópartner világossá tette: “Minél több civilt öltek meg, annál nagyobb lett a nemzetközi beavatkozás esélye, és az UCK természetesen felismerte ezt. Volt egy külföldi diplomata, aki egyszer azt mondta nekem: “Nézze, ha nem lépi át az ötezer halott kvótát, akkor soha senki nem lesz állandóan jelen Koszovóban a külföldi diplomácia részéről.”””.
“Albright azért volt fogékony az UCK stratégiájára, mert az USA nagyon vágyott arra, hogy katonai konfliktust rendezzen Szerbiával. Interjúsorozata dermesztően kezdődött a szavakkal: “Hittem a végső hatalomban, a szövetségesek és az Egyesült Államok által vezetett hatalom jóságában”. Az UCK provokációs kampányát ragadták meg, mint azt az eszközt, amelyen keresztül ennek a hatalomnak a használatát szentesíteni lehetett”.
“A szerb hadsereg 1998. március 5-i támadása Adem Jashari, az UCK egyik vezető parancsnoka prekázi háza ellen, amelyben 53 ember halt meg, négy nappal később a NATO-hatalmak kapcsolattartó csoportjának találkozójára adott alkalmat. Albright kemény szerbellenes válaszlépéseket sürgetett.”
“A NATO először fenyegette meg Belgrádot katonai válasszal. “Az UCK ambíciói és a NATO-szövetségesek szándékai közeledtek egymáshoz” – kommentálta Little. Majd bemutatta, hogy az ezt követő nyilvános találkozó Richard Holbrooke amerikai nagykövet és az UCK személyzete között Junikban hogyan dühítette fel Belgrádot, és hogyan adott bátorítást az albán szeparatistáknak.”
“Lirak Cejal, egy UCK-katona így folytatta: “Azóta tudtam, hogy az USA, a NATO a kezükbe fog adni minket. Keresték az UCK fejét, és amikor megtalálják, a kezükben lesz, és akkor ők fogják irányítani az UCK-t.””
“A Times újságírói, Tom Walker és Aidan Laverty azt írták: “Több amerikai, aki közvetlenül részt vett a CIA tevékenységében vagy ahhoz közel állt, beszélt a Moral Combat című dokumentumfilm készítőinek, amelyet ma este sugároz a BBC2, valamint a The Sunday Times, a titkos szerepükről ‘a UCK-nak nyújtott titkos segítségben’, mielőtt a NATO megkezdte volna a koszovói bombázást.”””
“A The Sunday Times kifejtette, hogy a névtelen források “elismerték, hogy segítettek a Koszovói Felszabadító Hadsereg kiképzésében”. Hozzáteszik, hogy a CIA tisztjei “1998-ban és 1999-ben Koszovóban a tűzszünet megfigyelői voltak, kapcsolatokat alakítottak ki az UCK-val, és amerikai katonai kiképzési kézikönyveket és helyszíni tanácsokat adtak a jugoszláv hadsereg és a szerb rendőrség elleni harcra vonatkozóan.””
“A Times cikke így folytatódott: “Amikor a megfigyelést koordináló Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egy héttel a légicsapások megkezdése előtt egy évvel ezelőtt elhagyta Koszovót, számos műholdas telefonját és globális helymeghatározó rendszerét titokban átadták az UCK-nak, biztosítva, hogy a gerillavezérek kapcsolatban maradhassanak a NATO-val és Washingtonnal. Több UCK-vezető rendelkezett Wesley Clark tábornok, a NATO parancsnokának mobiltelefonszámával.”””
“A cikk a továbbiakban […] egy európai küldöttet idéz, aki azzal vádolja Walkert, az EBESZ misszióvezetőjét, hogy CIA-műveletet vezet: “Az amerikai napirend abból állt, hogy a diplomáciai megfigyelőik, alias a CIA, teljesen más feltételekkel működtek, mint Európa többi része és az EBESZ.”””
“Walker volt az amerikai nagykövet El Salvadorban, amikor az USA segített az ottani baloldali lázadók elnyomásában, és széles körben gyanúsítják azzal, hogy CIA-ügynök. Ezt tagadja, de a Sunday Timesnak elismerte, hogy a CIA szinte biztosan részt vett a légicsapások visszaszámlálásában”.
“Ezen állítások alátámasztására a Sunday Times megjegyzi, hogy Shaban Shala, az UCK egyik parancsnoka, aki jelenleg aktívan részt vesz a szerbiai albán területek destabilizálására irányuló kampányban, azt állítja, hogy 1996-ban brit, amerikai és svájci ügynökökkel találkozott Észak-Albániában”.
“Little BBC dokumentumfilmje nem tesz ilyen kifejezett utalást a CIA támogatására az UCK számára, de húsba vágja, hogyan vált a tűzszünet a szeparatisták Koszovó feletti hatalmának megerősítésére. Elmagyarázza, hogy ahová a szerbek a megállapodásnak megfelelően kivonták erőiket, oda az UCK vonult be. Agim Ceku, az UCK katonai vezetője azt mondja: “A tűzszünet nagyon hasznos volt számunkra, segített megszerveződni, megszilárdulni és növekedni”. A szerb tiltakozás ellenére semmit sem tettek ennek megakadályozására”.
“Little elmagyarázza, hogy a BBC megszerezte az Észak-atlanti Tanács vagy NAC, a NATO irányító testületének bizalmas jegyzőkönyveit, amelyek szerint az UCK volt “az erőszak fő kezdeményezője”, és hogy négyszemközt Walker “szándékos provokációs kampánynak” nevezte akcióit. Az USA által az UCK-nak nyújtott titkos támogatás volt az, ami arra provokálta Szerbiát, hogy megszüntesse a tűzszünetet és visszaküldje a hadsereget Koszovóba.”
“A NATO Szerbia elleni háborújához vezető következő jelentős fordulat az albánok állítólagos lemészárlása volt Raceknél 1999. január 15-én. A mai napig hevesen vitatja Belgrád, hogy a szerb erők civileket öltek-e meg a raceki bosszúhadjáratban, és azt állítja, hogy az UCK rendezte meg az állítólagos mészárlást, felhasználva a korábbi harcokból származó holttesteket.”
“Racek a hadüzenet végső ürügyének kellett volna bizonyulnia, de előbb Washingtonnak meg kellett győződnie arról, hogy az európai hatalmak, amelyek Nagy-Britannián kívül még mindig a diplomáciai megoldást szorgalmazták, beszállnak a dologba. A tárgyalásokat a franciaországi Rambouillet-ben hívták össze, a háborúval való fenyegetéssel megtámogatva.”
“Albright és Rubin is rendkívül őszintén beszélt arról, hogy mit akartak elérni Rambouillet-ben. Olyan ultimátumot terjesztettek elő, amelyet a szerb kormány semmiképpen sem fogadhatott el, mert az nemcsak Koszovó NATO általi megszállását követelte, hanem egész Szerbia korlátlan bejárását. Ahogy Pavcovic szerb tábornok megjegyezte: “Korlátlan mozgási és bevetési joguk lenne, ami aligha maradna el a megszállástól. Ezt senki sem fogadhatta el.””
“Ez volt az USA szándéka. Albright a BBC-nek nyilatkozva: “Ha a szerbek nem egyeznének bele [a Rambouillet-i ultimátumba], és az albánok is beleegyeznének, akkor nagyon is egyértelmű ok lenne az erő alkalmazására.” Rubin hozzátette: “Nyilvánvalóan nyilvánosan világossá kellett tennünk, hogy megállapodásra törekszünk, de négyszemközt tudtuk, hogy elég kicsi az esélye annak, hogy a szerbek beleegyeznek”.”
“A UCK vezetője, Thaci volt az egyetlen probléma, mert ő a függetlenségről szóló népszavazás felvételét követelte. […] Három hétig tartó megbeszélések után Thaci végül beleegyezett a Rambouillet-i megállapodás aláírásába. Ezzel szabaddá vált az út az USA számára, hogy nyílt háborút kezdjen Szerbia ellen, egy olyan háborút, amelyet a CIA piszkos trükkjei és a terrorista erőkkel való politikai manőverezés segítségével készítettek elő”.”
Forrás: British documentary substantiates US-KLA collusion in provoking war with Serbia
